Lassan kész a kislemez, elég sokáig tartott, de végül is megérte. Reméljük, elkészül a megjelenésig a remix is, ha nem akkor is a négy dal mindenképpen letölthető lesz innen a honlapról és valószínűleg rá pár hónap múlva kézbe fogható a CD, bár ez ma már nem olyan fontos a net világában.
Szevasztok! Kis, két dalos akusztikus projectet hallhattok élőben, 2011. február 27-én, vasárnap 20:00- tól a Muzsikus Rádióban. A két dal hallható lesz nemsokára a kislemezünkön is, rendes verzióban természetesen. A számok mellett lesz kis beszélgetés is, és pár dal a régi lemezről.
Végre valahára neki tudtunk ugrani a kislemez dalainak felvételéhez tegnap. Tulajdonképpen lenne egy nagylemezre való anyagunk is, de nem nagyon akartuk elkapkodni a dolgot, meg mostanában divat lett kiadni kislemezeket – megjegyzem szerintem ésszerűbb is – így mi is beálltunk a sorba. Lehet ciki.
A francba, hogy ilyen lusta az ember, most néztem, utoljára az erdélyi koncertről „tudósítottam". Székkutasról már beszámoltunk, milyen helyileg, merre van. A fesztivál felé tartva kerestek meg minket, hogy meghívnának minket Szarvasra egy klubba. Elvállaltuk…
Bevallom őszintén, az utolsó egy hónapban már úgy vártam/vártuk az erdélyi koncertsorozatot, mint a messiást. Buszbérlés, sok szervezés, kábelforrasztás, sajtóhír megírása és továbbítása, a próbák satöbbi-satöbbi. Már mindenki csak arra várt, hogy beüljünk végre a buszba a teremnél és irány Erdély.
Április 15-én 21:00-tól Budapesten a Hunniában „Két szál gitár” azaz Laci és Bence játszik akusztikusan a SZER-ből. A dolog pikantériája, hogy a régi SZER-ből következik utánuk Csé, a Bogoz elnevezésű zenekarával, akit „Lakli” alias Lakner Ádám a SZER jelenlegi basszerosa segít ki.
Sajna nagyon megkésve – síelés, ilyesmi – írok a kiskunfélegyházi koncertről. Több helyről szerezve infókat derült ki, hogy zenészek számára nagyon ideális hely a Rocktár. Hiszem, ha látom gondoltam (az ember annyit csalódott már) de a képekből, az igényes honlapból, vendégkönyv beírásokból merítve mindenképpen pozitív kép tárult az ember elé.
Valójában az se tudom így kell e leírni. Szóval az a nagy helyzet, hogy két kedves stylist (hölgy) ismerősünk segít abban, hogy ne ilyen össze-vissza nézzünk ki a színpadon, mint ahogy most. Reméljük sikerrel…
Egész kellemes kis koncertet sikerült összehozni így december 30-ra Fészekben. Zenekaron belül szerintem mindenkinek ez volt a Szilveszteri buli, ugyanis Marci dolgozott aznap, Laci babázott (mintaapa), Ádám tán volt valahol, én meg utálom a Szilvesztert.
Sziasztok! Hétfőn (2009.12.14.) este a Class Fm-en, 18:00-tól induló és egészen 20:00-ig tartó Jáksó-műsorban lesz hallható a zenekar egy szokványos interjúra és pár dala. Egészen pontosan nem tudjuk, mikor fogják leadni, ezért érdemes végighallgatni a műsort.
Ezt is megéltük. 2009-ben már a harmadik basszusgitárosa van a zenekarnak. Jött ugye május elején a váltás Új (Kalmár) Tibivel, ám most, hogy Ő disszidálni fog (jobb álláslehetőség reményében), kénytelenek lettünk váltani.
A mai napon 9:41-kor, 2950 grammal, 54 cm-en, sok hajjal, megszületett Laci kisfia (pengetővel a kezében természetesen), aki apjához hasonlóan a Krasznahorkai Lászlót nevet viseli. Ő és édesanyja is jól vannak. Az apa – öreg Kacor - csak később lesz jól, igaz nála az este folyamán savasodás léphet fel, ezért erre a zenekar többi tagjai fokozottan figyelnek.
Tegnap fogtuk magunkat Lacival (új nevén Kacor) és elmentünk a Kispesti uszodába, ahova ő jár. Mert az igazság az, hogy mindhármunkra (Marci, Laci, én) rohadtul ráférne a sportolás, bár szívem szerint inkább fociznék, de rendszeres dolgot abból se tudnánk csinálni, mivelhogy ugye össze-vissza próbálunk, nincs egy fix nap.
Tulajdonképpen tök rég játszottunk már együtt a PUF-al, így pont kapóra jött a 16-ai Wigwam-os pesti koncert. Nem tudom ki, hogy van vele, személy szerint én mindig szeretek új helyeken játszani. Bár első pillanatra a Wigwam inkább való egy hardrock zenekarnak, mint két olyannak, mint a PUF meg mi. Gondolom azért is játszanak Ők itt, mert már elég régóta vannak a hazai rock szakmában, így… Soha nem hallottam, hogy játszott volna e itt hasonló stílusú zenekar, bár meglehet.
Igaziból mindannyian nagyon vártuk ezt a koncertet, mert már nagyon ki voltunk éhezve. Durván másfél hónapja nem álltunk színpadra, úgyhogy pont jókor jött a Budapest Underground meghívása. Helyszín, a Tűzraktér. Annak idején, mint egy romos csarnokra emlékszem rá a VIII. kerületből, ám most átköltözött a Király utca sarkára szinte, ami kifejezetten jót tett a helynek.
Megint csúszik a beszámolóm túl lusta vagyok úgy látszik mostanában. Szóval EFOTT. Tökre örült mindenki, hogy végre játszunk Baján egy rangos fesztiválon (igaz már a Fishing is kezd az lenni, szóval nem panaszkodásképpen). Volt közönség is, voltak páran, akik bejöttek előre és a zenekar a színpadon meg kell hagyni egy balfasz volt. Pontosabban én. Őszinte önkritika következik részemről:
Meg kell vallani nagyon kellemesen csalódtam a budapesti Fészek Klubos koncertbe. A közönség is tökjó volt, a hely meg szerintem nagyon király. Persze itt is folyik a „rablás” 400 Ft-os belépőből 200-at le kell adni (csak nem tudom mire), de mindezek ellenére ez egy olyan hely ahol érdemes fellépni. Szerintem mindkét zenekar (Manökken Proletaz-al játszottunk) abszolút kitett magáért.
Kicsit sajna’ megkésve, de folytatom… Szóval a remek dubicsányi fellépés után Miskolc következett a koncertsorozatunkban. Üröm az örömbe, hogy az egyik helyi baráti punk zenekar a barcikai, Utolsó Alkalom szintén aznap játszott a városban egy kisebb fesztiválon, így a minket kedvelő tarajosok átpártoltak a Grizzlyből a Csanyikba. Végülis mindegy is… Így is remekelt mindkét banda ezen a napon.
A két jól sikerült erdélyi koncert után kicsit feszengtünk, hogy mi lesz akkor a Jokerman visszahívásával? Aki már szervezett Magyarországon koncertet tudja jól, hogy az itthoni szervezőkkel lebeszélt buli néha olyan, mint a kutya vacsorája (ezért nem is próbáltuk meg Bp-et). Végül sikerült a Borsodi Művészeti Fesztivál keretein belül Dubicsányba és Miskolcon a Grizzly-be betennünk a két zenekart. Emellett fohászkodni kellett az égiekhez is ugye, mivelhogy azon a héten katasztrofális időjárás volt. Szerencsére „imánk” meghallgatásra talált.
„Szép város Kolozsvár” – mondja a dal, hát mi nem sokat láttunk belőle. Bár a belvárosban volt a koncert, közel Mátyás szoborhoz, de az egész 4 napos koncertsorozatra sajnos jellemző volt, hogy nem igazán tudtunk várost nézni. Nyílván a sok sietség, éjszakázás, úgyhogy ez most kilett lőve. Még szerencse, hogy csajokat nem vittünk, hallgathattuk volna ezt egy életen át:)
Szokásos zötykölődés kb. 300 km míg Székelyudvarhelyről Szatmárnémetibe érünk. Persze az út miatt izgulás, hogy odaérünk-e stb, de azért befigyel egy jó kis pisztráng az arcunkba, meg némi rosé útközben. Marci persze itt is tudott egy rövidebb (ami általában hosszabb) utat…
Vagyis az erdélyi turné első számú bejegyzése. Első úti cél, Székelyudvarhely, Pesttől mintegy 630 km. Soha nem gondoltam volna, hogy 630 km, ennyire rengeteg. Amúgy igazából nem sok, ha azt végig autópályán, normálisan haladva teszed meg, de amint átléped a határt kicsit csalódsz az utakban, no meg az Európai Unióban is. No, de félre a politikát, az nem a mi terepasztalunk.